Legalább 4 millióan játsszák Oroszországban és a legtöbb nyugati szolgáltatással ellentétben még nincs betiltva – ez vezethette a finn napilap, a Helsingin Sanomat munkatársait, hogy a Counter-Strike című videójátékban helyezzenek el információkat az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, orosz gamereket célozva.

A sajtószabadság világnapja alkalmából átadott videójáték-pályán rendhagyó módon nem az ellenséges csapat legyőzése a cél, hanem hogy a fejlesztők által kitalált keleti szláv városban független hírforrásból is lehessen információ-morzsákat felvenni.

A Helsingin Sanomat 2022 tavasza óta orosz nyelven is publikál híreket, azonban ezek hagyományos eszközökkel már nehezen jutnak el az orosz közönséghez: az újság elérését ugyanis több északi hírportálhoz hasonlóan tavaly márciusban blokkolta a Kreml cenzúra-hivatala.

A Roskomnadzor számos más médiavállalattal járt el hasonlóan. A háború tavaly februári eszkalációja óta több nyugati orgánum és gyakorlatilag az összes helyi, a hatalommal kritikus független médium vált elérhetetlenné az országban. Ráadásul a mai napig 15 év szabadságvesztéssel büntethető, aki az orosz haderőről vagy az ukrajnai hadműveletről a hivatalos álláspontnak ellentmondó híreket közöl, emiatt pedig “az oroszok nagy része nincs tisztában azzal, mi történik Ukrajnában” – olvasható az Igazság a háborúról elnevezésű projekt összefoglalójában, ami a Counter-Strike különleges pályáját mutatja be.

Az ellenőrző szervek és a digitális tűzfal kijátszására persze már a kezdetektől számos rendhagyó megoldás született: a háború első heteiben sokan a Tripadvisor és a Google különböző termékek és felhasználók értékelésére kitalált felületeit használták információ-cserére, amíg lehetett.

A Counter-Strike más videójátékokkal ellentétben még nem áll felügyelet alatt Oroszországban,

pedig az ország lakossága adja a játék legnagyobb felhasználói bázisát.

A Counter-Strike analitikákat közlő Leetify oldal felmérése szerint 2022-ben az összes játékos kicsit több mint 11%-át adták oroszok, illetve minden 1 millió oroszországi lakosra jutott 21 ezer felhasználó. A videójáték elsősorban a nagyvárosokban, Moszkvában és Szentpéterváron népszerű, erről számol be a 1420 nevű Youtube-csatorna egyik helyszíni riportja is:

CS:GO! Titokszoba a tudat alatt

Első kézből szerettük volna megtapasztalni, milyen információkat rejtett el a játékban a Helsingin Sanomat, és ezeket hogy lehet a 3D-s terepen megtalálni. Ezért egy Counter-Strike-on felnőtt gamer segítségét kértük, aki betöltötte nekünk a pályát a finn lap sajtóközleménye alapján. (A játék a projekt weblapjáról és a Steam platformról is ingyenesen letölthető).

Egy gyors pillantás a statisztikákra azt mutatta, hogy a fiktív szellemvárosban rajtunk kívül már több mint 52 ezren jártak, azt azonban nem tudni, ebből hányan csatlakoztak be Oroszországból.

Így játszunk mi: ebben a videóban megmutatjuk, hogyan juthatsz el a földalatti helyiségbe és milyen infókat találsz ott.

A Counter-Strike egy lövöldözős játék, amiben terroristák és a terrorelhárítók csapata küzd egymással. Míg az előbbiek fontos célpontokat igyekeznek megsemmisíteni, az utóbbinak az a dolguk, hogy ezt megakadályozzák. A játékban több pálya közül lehet választani, az alapkészlet pedig folyamatosan bővül a felhasználók által készített új helyszínekkel, amelynek a száma mára meghaladja a 100 ezret.

A de_voyna pályát profi játékfejlesztőkkel együttműködve alkotta meg a Helsingin Sanomat 6 hónap alatt – számolt be róla a finn napilap igazgatója. A város neve oroszul háborút jelent, ez pedig az “invázió” mellett tiltott szó Oroszországban az ukrajnai események leírására.

Mivel minket most nem a közelharc érdekelt, a karakter kiválasztása után rögtön hatástalanítottuk a támadókat, hogy az épületek között békésen bóklászhassunk. A várost elhagyatott ipari létesítmények, raktárak, üresen parkoló harci kocsik és a szovjet házgyár komor tízemeletesei tagolják. Ebből a látképből emelkedik ki – egyetlen emberi alakként – egy második világháborús győzelmi oszlop, amely orosz és ukrán városokban egyaránt tucatjával előfordul. Egy gyors Google-keresés alapján kiderül, hogy az itt látható darab a herszoni köztéri szobor másolata.

Életre, vagy a város egykori lakóira csak pár sebtében hátrahagyott nyom utal: egy falhoz támasztott bicikli, aszfaltba ragadt papírfoszlányok, kazalba hányt bőröndök és szemeteszsákok. (Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, a UNHCR nyilvántartása szerint több mint 21 millióan hagyták el Ukrajnát a február 24-i invázió óta, ebből azonban durván 13 millióan azóta visszatértek az országba).

A játéktér viszonylag kis területet fed le, hamar kordonokba ütközünk, amelyek fölött lángok borította betonvázak látszanak. A felfedezős játékokban a fény általában fontos irányjelző: itt egy lángoló Trabant és a pincelejáró fölött égve hagyott lámpa mutatja az utat.

A jelek egy vasajtóhoz vezetnek, ami zárva van, de egy kóddal – a

– sikerült behatolnunk egy légoltalmi pincére emlékeztető alagsori kamrába. A helyiség berendezése viszont inkább az amerikai filmekből ismert

okhoz (vagy az Osama Bin Laden kiiktatását a Fehér Házból élőben követő elnökről és tanácsadóiról készült

hoz) hasonlít: egy nagy asztal, rajta fontos aktákkal.

A vörös izzók fényében felsejlik egy térkép és háborús fotók körben a falakon, a látottakat pedig egy oroszul beszélő férfihang narrálja. A hangforrás egy régi, hordozható zsebrádió, amely mindig ott tűnik fel, ahol épp állunk. A titokszoba tulajdonképpen ezekből az ósdi technikákból áll: két hangyás képernyőjű katódsugaras tévé is hever az asztalon, de ezek inkább csak dekorációs céllal.

A szobában minden információ a Helsingin Sanomat ukrajnai haditudósítóitól származik, tudjuk meg a projekt honlapjáról. A részletes tényfeltáró cikkeket formailag nehéz lett volna beilleszteni a játékba, ezért ezekből a Counter-Strike pályán csak egy rövid, főleg képekből és a hangalámondásból álló kivonatot kapunk.

A honlap szerint a projekt minden egyes eleméről jelent már meg cikk az újságban, az ezekhez tartozó linkeket azonban se az oldalon, se a játékban nem találjuk.

A nézelődést a bejárattól jobbra eső fallal kezdjük, ahol a bucsai és irpinyi mészárlás képei láthatóak. Mindkét, Kijev közelében fekvő városban civileket mészároltak le az orosz megszálló csapatok, ezt azonban a hivatalos orosz szervek és az általuk ellenőrzött média tagadja. (Tavaly áprilisi cikkünkben már bemutattuk, hogy – az orosz narratívával ellentétben – fényképek, videók és szemtanúk beszámolói is bizonyítják a bucsai mészárlást). A játékban feltűnő sajtófotók a rombolás nyomait mutatják, az utcán heverő holttesteket és tömegsírokat.

Az óramutató járásával ellentétes irányban haladva egy stencilekkel “felfújt” promó falhoz érkezünk, ahol a projektet létrehozó finn újság neve szerepel, és eligazításként a következő felirat: “Ez itt független újságírás, amely Oroszországban be van tiltva”. A falon a Helsingin Sanomat orosz nyelvű híroldalának webcíme is szerepel, annak ellenére, hogy ez a korlátozások miatt az országban csak VPN-nel érhető el.

Tovább sétálva a szobában egy térkép elé kerülünk, amelyen kis körök jelzik a polgári célpontokra mért orosz csapások helyszíneit. Részletes magyarázatot itt nem kapunk, a narráció kimerül a statisztika felmondásában, miszerint “Oroszország tavaly február óta Ukrajna-szerte 1000 rakétatámadást indított”. A térkép körül aztán ismét egy-egy fotó idézi meg a pusztítást: kiégett házak, otthon nélkül maradt emberek, kibombázott üzletsorok.

A következő sarokban fotóelőhívásnál használatos megoldással találkozunk: a vizesblokk fölött kihúzott madzagokon családi képek “száradnak”. Az előző fal áttekintő nézete után itt egy konkrét történetbe zoomolunk: a főszereplő pedig egy bizonyos Jurij Glodan nevű férfi és családapa Odesszából – olvassuk az orosz narráció magyar nyelvű átiratát a Google Translate alkalmazásban. A finn lap beszámolója szerint Jurij épp a bevásárlást intézte, miközben otthonát lebombázták, ennek következtében pedig gyermeke, felesége és anyósa is meghalt. A délutáni alvását töltő kisbaba apja szerint “egy szent gyerek”: karácsonykor született és húsvétig élt. A sztorival a nemzetközi sajtó intenzíven foglalkozott, a BBC is cikkezett róla.

Az utolsó állomás a székekkel körbevett asztal a szoba közepén, amelyen egy információs tábla áll, körülötte fényképes dokumentáció szétszórva. A táblán olvasható felirat szerint “70 ezer orosz halt meg eddig”, ezt az adatot pedig a projekt honlapja szerint egy független nemzetközi kutatás alapján írják. A pontos hivatkozás a játék leírásából ebben az esetben is hiányzik. Valójában a nemzetközi sajtóban más-más becslések jelentek meg az orosz veszteségekről: a BBC Russia és a Mediazone idén márciusi elemzése 35 ezer főt említ, a sebesültekkel, fogságban lévőkkel és eltűntekkel együtt viszont ez a szám több mint 157 ezer. Az Orosz Védelmi Minisztérium azonban mindent megtesz, hogy a halálozási rátát kisebbítse: a The Moscow Times beszámolója alapján például az Ukrajnában eltemetett vagy beazonosítatlan katonák a hivatalos nyilvántartásokban nem szerepelnek.

A játékidő vészesen telik, még egy gyors pillantást vetünk körbe, megpróbáljuk kinyitni az oldalt sorakozó iratszekrényeket, de nem megy. A játékostársunkkal együtt úgy érezzük, elfért volna több minden is, hiányoztak a mozgóképek, az interakció és a néhol a bővebb kifejtés. Ez utóbbi elérhető online, de a játéktérben hozzáférhető információk, adatok pontos forrásai rendre hiányoznak a leírásból, ami ilyen érzékeny témánál komoly hiányosság. (Amikor igyekeztünk magunk felkutatni a Helsingin Sanomat felületén ezeket a forrásokat, olyan cikkbe is belefutottunk, amely előfizetőknek volt fenntartva).

Az orosz játékosok informálását célzó CS-pálya nem csak bennünk hagyott kétségeket. Különböző internetes fórumokon a célközönségből többen is kifejtették véleményüket.

Egyikük, egy rumbleblowing nevű Reddit-felhasználó szerint például nyugaton rendre túlzásokba esnek, amikor kívülről próbálják megítélni az orosz helyzetet.

“Nem élünk teljes hírzárlatban, a tiltásokat könnyű megkerülni, és aki tényleg keresi az igazságot, az meg is találja”

– írja.