A pozitív gondolkodás erejét illusztráló tanmese, amit a Facebookon több ezren osztottak meg, hasonlít egy 20 éve halott statisztikus 1939-es történetére, de több ponton kiszínezi azt. Ki volt George Dantzig, és hogyan jutott el valójában a szenzációs megoldásokig?

„Amerikában egy Columbia Egyetemre járó diák elszundított a matematika-előadáson. Amikor a zajokra felébredt az óra végén, két feladatot látott a táblán” – így kezdődik az a történet, amit az elmúlt napokban több ezer magyar felhasználó osztott meg a Facebookon.

A sztori szerint a diák házi feladatnak vélte a feladványokat, és bár hihetetlenül nehezek voltak, a következő előadásig megoldotta őket. Ekkor derült ki, hogy a professzor egyáltalán nem várt megoldást, a két feladat csak példa volt „olyan matematikai problémákra, amelyeket eddig még senki a világon nem tudott megoldani”.

A diák megoldásait elismerték, azokat négy tudományos munka őrzi az egyetemen – áll a történetben.

A sztorit tartalmazó Facebook-posztok a pozitív gondolkodás erejét kiemelő résszel zárulnak: az elszundító diáknak csak azért sikerülhettek a megoldások, mert nem hallotta, hogy a feladatok „lehetetlenek”.

A történetet kiposztoló több magyar Facebook-felhasználó bejegyzése is igen népszerű lett, az egyik 2100, egy másik 1900, egy harmadik 1500 megosztásnál jár.

A bejegyzések az egyetem megnevezésén kívül minden konkrétumot nélkülöznek: sem a diák neve, sem az időpont, sem a kérdéses matematikai problémák és publikációk tartalma nem derül ki belőlük. Ugyanakkor mindegyik posztban ugyanaz a fotó szerepel egy alvó férfiról.

De vajon igaz a történet?

A Facebookon terjedő történet ugyanakkor több ponton megváltoztatja Dantzig beszámolóját. A valóságban a statisztikus nem a Columbia Egyetemre, hanem a kaliforniai Berkeley Egyetemre járt, és nem elaludt az órán, hanem elkésett egy előadásról.

Továbbá a fotó, amivel a bejegyzéseket illusztrálják a Facebookon, teljesen más korszakban és kontextusban készült.

A statisztikus története

A Facebook magyar nyelvű szegletében az elmúlt napokban elterjedt történethez hasonló szövegek évtizedek óta jelen vannak a nemzetközi nyilvánosságban. A Snopes amerikai tényellenőrző oldal már 1996-ban utánajárt a sztori egy másik változatának.

Mi is ez alapján jutottunk el a történetek kiindulópontjához, ahhoz az interjúhoz, amit George Dantzig 2005-ben elhunyt amerikai statisztikus adott a The College Mathematics Journal nevű lapnak.

Az 1986-ban megjelent, „A lineáris programozás atyja” címet viselő interjúban meséli el Dantzig, hogyan oldott meg 1939-ben két, korábban megoldatlan statisztikai problémát.

Dantzig ekkor a kaliforniai Berkeley Egyetem doktori hallgatója volt, és egy alkalommal késve érkezett Jerzy Neyman professzor statisztikaórájára.

Elmondása szerint két statisztikai problémát látott a táblán, azt hitte róluk, hogy házi feladatok, így lemásolta őket. Bár a feladatok nehezek voltak, néhány nappal később beadta a megoldásokat Neymannak, aki nagyjából hat hét elteltével azzal csöngetett be hozzá, hogy az egyik megoldást már le is adta publikációra egy folyóiratnak. Ekkor derült ki Dantzig számára, hogy a táblán látott két feladvány két híres és megoldatlan statisztikai probléma volt.

Dantzig végül ezt a két megoldását adta le doktori értekezésként. Évekkel később a második megoldását is kiadták, Wald Ábrahám amerikai-magyar matematikussal közös publikációként, aki egyébként Dantzigtól függetlenül jutott el ugyanahhoz az eredményhez.

Mindkét tanulmányt az Annals of Mathematical Statistics című lap hozta le, az elsőt itt, a Walddal közös másodikat itt lehet elolvasni.

Dantzig 1986-os interjújából az is kiderül, hogyan válhatott a beszámolója a pozitív gondolkodást illusztráló anekdotává, ami különböző változatokban, mindenféle hozzáköltésekkel terjed évtizedek óta.

A statisztikus elmondása szerint egyszer egy repülőúton elmesélte a sztorit Robert Schuller lelkésznek, aki a pozitív gondolkodás szószólójaként is aktív volt. Schuller aztán belefoglalta a történetet az egyik könyvébe „némileg elferdített és túlzó, de alapvetően korrekt” változatban. Ezáltal olyan népszerű lett az a sztori – eleinte vallásos körökben -, hogy Dantzig szerint még istentiszteleteken is utaltak rá.

A színész fotója

A fotón, ami a történet mellett szerepel a Facebook-posztokban, természetesen nem George Dantzig látható, és nem is egy matematikát hallgató diák.

A Google fordított képkeresési funkciójának seítségével megtaláltuk, hogy a kép egy alvó amerikai színészről, a többek között a Pókember filmekből ismert James Francóról készült, és 2009-ben bukkant fel a tmz.com oldalon.

Franco akkoriban valóban beiratkozott a Columbia Egyetem kreatív írás programjára. Egy interjúban beszélt a híressé vált fotóról, azt mondta, nem egyetemi előadáson, hanem egy tanrenden kívüli, esti művészeti beszélgetés közben aludt el.

(Címlapi kép forrása: tmz.com)