A modern (dez)információs környezet természete, hogy elbizonytalanítja a befogadót, miközben kételyt ébreszt az objektív tények létezésével kapcsolatosan. Ez a fajta kétely az álhírekben és összeesküvés-elméletekben való hit melegágya, és már kitapinthatóan jelen van mind a hazai online és offline közbeszédben, mind a közvéleményben. Tanulmányunkban ezt az összetett jelenséget nevezzük tényrelativizmusnak.

A politikai közbeszédben mind a kormánypárti, mind a kormánykritikus oldalon jelen van a tényekkel és az objektivitással kapcsolatos szkepszis, de különböző formákban. A kormány által irányított médiumokban inkább a „független-objektív sajtó” kritikája kerül a központba, a független és kormánykritikus sajtóban pedig egyfajta rendszerkritikus beszédmód ütötte fel a fejét, amely az objektivitás monopóliumával megy szembe, a tudományos és közéleti tekintélyek kritikátlan elfogadása ellen érvelve.

Vannak ugyanakkor közös elemek a bal-és jobboldali tényrelativizmusban: az egyik közös pont a nyugati és az euroatlanti hegemónia kritikája, a másik a tényellenőrzéssel és a tényellenőrökkel szembeni szkepszis.

A konkrét főbb narratívák a kormányzati irányítású médiában:
1. A sajtó nem lehet független.
2. A baloldal dominálja a sajtót, ezért a jobboldalnak vissza kell szereznie a hatalmat.
3. A független-objektív sajtó felsőbbrendűnek tartja magát.
4. A kormányzati irányítású sajtó gyakori toposza továbbá, hogy maguk helyett inkább a
sokszínű és széttartó független sajtót láttatják politikai aktivistaként.

Ezzel szemben a baloldali főbb narratívák az alábbiak:
1. Nem létezik objektív valóság abban az értelemben, ahogy a pozitivista tudomány
feltételezi. Ez a klasszikusan és radikálisabban posztmodern gondolat szorosan összefügg
a „bezzegnyugat” és a tudomány kritikával.
2. Egy másik típusú érvelés, miszerint a kritika viszi előre a társadalmat és a tudást, tehát
soha semmit nem kell objektívnek venni.

Emlékeztetőül előző tanulmányunkból, melyben a tényrelativizmust a közvéleményben vizsgáltuk:

A magyar társadalomban a tényrelativizmus viszonylag elterjedt. A hazai válaszadók 67
százaléka teljesen vagy részben egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy „Sok dolog, amire tényként
hivatkoznak a sajtóban, valójában csak egy vélemény”, 76 százalék pedig azzal, hogy „Nem
lehetünk biztosak abban, hogy amit tényként közölnek, az igaz is”.

A tényrelativizmus egy társadalmi-politikai törésvonalakon átívelő, általános jelenség, nem függetlenül az egymást követő, az információs bizonytalanságot erősítő válságoktól (Covid-járvány, ukrajnai orosz invázió, az izraeli-Hamász háború), az egyre erősödő politikai megosztottságtól, illetve a kormányzati kampánynarratívák által dominált, propagandisztikus médiakörnyezettől.