A HDMO projekt keretében kétszer négyhetes tartalomelemzést készítettünk nyolc országos hírforrás politikai/közéleti híreiben felbukkanó narratívákról 2023 és 2024 azonos időszakában, melyek közül a második az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampányidőszakára esett. Célunk az volt, hogy megnézzük a tartalmakat, van-e és ha igen milyen különbség a kampányidőszak és a mindennapok között, és hogy a hazai mainstream hírmédia részt vesz-e és ha igen, miként a politikai propaganda üzenetek terjesztésében.

A magyar médiapiac nyolc hírforrását vizsgáltunk meg: a nyomtatott napilapok közül a Magyar Nemzetet és a Népszavát, a hírportálok közül a 24.hu-t és az Origót, a televíziók közül az RTL-t és a TV2-t, illetve két közszolgálati médiumot, az M1/Dunát, valamint a Kossuth Rádiót.

A kutatásban alkalmazott újszerű módszertant részletesen ismertetjük a megjelenttanulmányban . Ennek középpontjában a közbeszédben rendszeresen megjelenő, sokszor bizonyos politikai aktorokhoz vagy más közéleti szereplőkhöz köthető üzenetek, narratívák szerepeltek. Ezeket a narratívákat különböző kategóriák mentén elhelyeztük egy konceptuális keretben, majd vizsgáltuk ezek megjelenését az egyes hírforrásokban.

Eredményeink alapján kirajzolódott, hogy a kormánypárti és kormánykritikus hírforrások napirendje jelentősen eltér, a közszolgálati médiumoké viszont inkább a kormánypártiakéhoz hasonlít.
A kormánypárti és közszolgálati hírforrások három kategóriában mutattak átfedést a leggyakrabban előforduló narratíváik tekintetében. Ezek a kormány politikai ellenfeleiről szóló narratívák, az Európai Unióval kapcsolatos narratívák és a Magyarország pozitív külpolitikai szerepéről szóló narratívák, míg a kormánykritikus hírforrások leggyakrabban a rosszul működő kormányzatról, a közszolgáltatások rossz állapotáról szóló narratíváknak adtak teret.
Elemeztük továbbá a különböző politikai szereplők megjelenését is e narratívákkal kapcsolatban. Egyrészt azt néztük meg, hogy kik beszélik el a narratívákat, illetve kik a célpontjai ezeknek, vagyis kiről szólnak és milyen attitűddel.

Az alábbi ábrán a hírforrások politikai irányultság szerinti összesített adatai alapján mutatjuk be három politikai szereplőkategóriának a narratívák elbeszélőiként való megjelenését.

Jól látható, hogy a kormánypárti hírforrásoknál a narratívák elbeszélésében a kormánypárti szereplők olyan mértékben domináltak, hogy mellettük az ellenzék által elbeszélt narratívák szinte nem is látszottak.

A narratívák leggyakoribb célpontjai és az azokkal szembeni attitűdök tekintetében is hasonló képet kaptunk a közszolgálati és kormánypárti hírforrások esetében. E téren az ellenzéki pártok megjelenései voltak többségben a nagyarányú negatív attitűddel megfogalmazott narratíváknak köszönhetően. A kormánykritikus hírforrásokban megjelenő narratívák pedig főként kormánypárti célpontokra irányultak, és túlnyomórészt szintén negatív hangnemben mutatták be őket.
Összességében jól láthatóvá vált, hogy a kormánykritikus médiumok sokkal kevésbé alkalmaztak visszatérő narratívákat, leginkább a kormányt kritizáló belpolitikai narratívák voltak azonosíthatók és elemezhetők. A magántulajdonban lévő kormánypárti médiában feltűnő volt a kormánypárti narratívák folyamatos használata, megerősítve azt a tudásunkat, hogy ezek a médiumok valóban a kormány befolyása alatt állnak. Az összes vizsgált hírforrás közül szinte csak az Origo és a TV2 esetében láttuk azt, hogy a választási időszakban jelentősen “felcsavarták a hangerőt”: sokkal több releváns hírelem, sokkal több narratíva, sokkal több pozitív megjelenés a kormánynak és sokkal több negatív megjelenés az ellenzéknek – minden elemzett aspektusból jól látszik, hogy ez a két médium kampányüzemmódba kapcsolt és élen járt a kormánypártok minden narratívájának, a háborús propagandának a közvetítésében is. A közszolgálati média sokkal visszafogottabb volt a kormánypárti narratívák ismétlésével, de az így is jól kirajzolódott, hogy a kormánykritikus narratíváknál sokkal gyakrabban jelentek meg a kormányt támogató üzenetek.