A Mérték Médiaelemző Műhely 2026. március 24-én 17 órától szervezett beszélgetést Mesterséges intelligencia és politikai kommunikáció címmel a CEU-n. A beszélgetésen Molnár Csabát, a Political Capital kutatóját és Polyák Gábort, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatóját Horváth Kata kérdezte, aki szintén a Mérték kutatója.

A kerekasztal-beszélgetés idején a hónapok óta tartó választási kampányban már sok mindent láttunk: mesterséges intelligenciával készített hamis választási programot, AI-generálta lejártató képek tömegét, hamisított videókat. A beszélgetés során arra keresték a meghívottak a választ, hogy ezek a tartalmak mennyiben voltak meghatározó alakítói a kampánynak, mi volt a szerepük a politikai kommunikációban, és lehet-e védekezni ellenük.

A beszélgetés elején mindenkinek közös tapasztalata , hogy sokszor nem tudják megmondani, hogy jó minőségű AI videót látnak-e vagy valódi felvételt. Molnár Csaba szerint egy eszközről van szó, és a választások előtti kiélezett helyzetben az online és offline impulzusok összeadódnak, és ez már valóban hat az emberekre.

Mit tehetnek a kutatók, hogy a tájékozódási források jobb irányba menjenek?

Polyák Gábor szerint ebben a helyzetben kifejezetten fontos az újságírók szerepe, hogy ne a Facebookon tájékozódjanak az olvasók. „Szeretnénk valódi médiumokból, valódi információhoz jutni, az egy össztársadalmi igény.” Mivel egy átlagos olvasó nem tudja eldöntetni, hogy valódi-e egy hír, az újságírókra hárul az a feladat, hogy ők döntsék el, mi az igaz és mi nem. Ez társadalmi elvárás feléjük.

Molnár Csaba új szempontot hozott a beszélgetésbe, amikor felvetette a polarizáció erősödését, miszerint, ha azt mondja videó, amit hallani akarunk, akkor elhisszük, ha nem, akkor nem. Nincs a kezünkben eszköz ennek a kezelésére. Az elmúlt egy évben is sokat fejlődött a technika, de ha megnézzük a grafikákat, vannak még hibák, például hat ujj vagy rossz helyen lévő végtagok, ezek vizuális árulkodó elemek. Megoldást jelenthet, hogy tudatosabban fogyasszunk tartalmat - ha gyanús, menjünk utána, hogy mennyire racionális a videó, ahhoz képest, amit a világról gondolunk.

2026. augusztus 2-án életbe lép, hogy minden AI tartalmat cimkézni kell, de majd meglátjuk, hogyan működik. Kell egy kapaszkodó, hogy a jelenlegi káoszban hogyan reagál a fogyasztói társadalom. Mivel ez egy nagyon új tartalom, még nagy a kíváncsiság ezzel kapcsolatban. A kutatók nem tudják, hogyan fogja a társadalom elfogadni, de biztos, hogy ezzel kapcsolatban lesznek változások záros határidőn belül.

Az, hogy tényleg van-e igény a valódi tartalmakra, ki fog derülni, ez kereslet-kínálat kérdése. Ezzel kapcsolatban Polyák Gábor megemlítette, hogy a Mérték jelenleg zajló újságíró interjúiból kiderült, hogy ők – az újságírók – hisznek a „kézműves újságírásban”, vagyis abban, hogy az olvasók a valós hírek miatt keresik őket. Az újságírók nemcsak feltárják a történeteket, hanem elutasítják a generált történeteket.

A független szerkesztőségek már eddig is különböző túlélési stratégiákat találtak ki, mivel úgy gondolják, hogy nem az AI tartalmak miatt mennek hozzájuk az olvasók. Tudja-e az olvasó, hogy amit lát, az valódi vagy a mesterséges intelligencia alkotta? Elhiszi-e, amit lát? Ez a kettő egymástól függetlenül működik. Számos pszichológiai kutatás történt a cimkézésről, de Molnár Csaba szkeptikus volt ezzel kapcsolatban, attól, hogy ott van a címke, még lehet probléma a tartalommal.

Polyák Gábor szerint régebben a Photoshoppal módosított képeket sem ismerte fel sok ember, ráadásul a Photoshop bonyolult program, érteni kellett hozzá, az AI mindennapi eszköz, könnyű használni. A Mérték egy régebbi kutatásában a fókuszcsoport résztvevőinek 90%-a nem tudta, hogy a Facebookon megjelenő politikai hirdetések fizetett tartalmak. Várhatóan ezek a címkék elvesznek majd az információtengerben. A tartalmak cimkézésével kapcsolatban Polyák Gábor azt is felvetette, hogy ki fogja végrehajtani ezt a feladatot és ki fogja figyelni?

A következő kérdés hivatkozott arra, hogy egy régebbi kutatás igazolta, hogy sokak kizárólagos hírfogyasztása a Facebook hírfolyamukban megjelenő posztok. Van erre szabályozás?

Polyák Gábor válaszában elmondta, hogy a mostanában életbe lépett, úgynevezett EU AI Act inkább a fejlesztőknek szól, kevés rendelkezés van benne a felhasználókról. A lényeg, hogy csak olyan dolgokra használjuk, amivel nem lehet kárt okozni a társadalomban.

Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy a kormány által tavasszal terjesztett, mesterséges intelligenciát használó háborús videó bemutatása rémhírterjesztés miatt bűncselekmény lehetett volna. Némi kreatív jogértelmezéssel és elszántsággal meg lehetne piszkálni ezeket a kérdéseket. Az AI csak egy újabb lehetőség, hogy jogsértéseket kövessünk el, mert nincs arra jogszabály, hogy hazudni tilos.

A következő kérdés az volt, hogy ez lokális vagy globális jelenség?

Molnár Csaba számos példát említett, miszerint választási kampánynál már korábban is előfordult, konkrétan az amerikai egyesült államokbeli legutóbbi választást említette. Dezinformációs kampány volt tavaly Németországban, később kiderült, hogy orosz kötődésű lejárató videókat használtak. A 2024-es szlovákiai választásnál a kampánycsend idején egy beszélgetés terjedt a közösségi médiában, mely mintha egy oknyomozó újságíróval készült volna, pedig mesterséges intelligenciát használtak hozzá és a hivatalos médiumok nem tudták cáfolni a kampánycsend miatt. A 2025-ös ír elnökválasztásnál megjelent egy deep fake videó, melyről később kiderült, hogy nem igaz, de eredményes volt az általa okozott zavarkeltés.

A politikai hirdetéseket már tiltják, de az AI videók különösen alkalmasak a szűrőrendszerek megtévesztésére. Az ellenőrzést algoritmusok végzik és ha ügyesen van összerakva egy ilyen videó, nem veszik észre és átcsúszik az ellenőrzésen. A résztvevők abban egyetértettek, hogy lesz erről egy tudás, hogy mit és hogyan lehetne használni.

Mivel a mesterséges intelligencia nemcsak a kép és videó készítésében használható jól, hanem a szövegekben is, várható, hogy ezt is használni fogják, mert nagyobb hatást tudnak vele elérni.

Polyák Gábor tapasztalata alapján a mesterséges intelligenciát a kutatói munkában is lehet használni, de aki nem etikusan akarja használni, az mindig előnyben van, ugyanúgy, mint a jogkövetésnél. Bíznak benne, hogy lehet, hogy lesz egy morális szint, egy igény, ami marginalizálni fogja ezt.

Polyák Gábor szerint egyre több mindenre lesz alkalmas az AI, akár érzelmeket is fog detektálni. Kell még hozzá emberi szem, de a sok információból csak az AI tud mintázatokat észrevenni. A nagy mennyiségű adatot is jobban fel tudja dolgozni.

Végezetül az AI és az oktatás kapcsolatáról és jövőjéről beszélgettek a meghívottak. Polyák Gábor nem optimista a magyar oktatás helyzetével kapcsolatban. Sok mindent meg lehet tanítani, de szerinte a mai középiskolába és felsőoktatásban tanuló fiatalokra sem lehet azt mondani, hogy „digital native”, hiába van egy ilyen elképzelés. Ami biztos, hogy sok dolgot újra kell gondolni a mesterséges intelligencia szempontjából az oktatás területén is. Tanárként biztos benne, hogy fogják az AI-t használni, de kell a tanári segítség is hozzá.

Molnár Csaba szerint az oktatás területén nagy kihívás a mesterséges intelligencia, véleménye szerint a hallgatók előrébb tartanak a tanároknál. Nincs olyan, hogy valaki mindent tudni fog a mesterséges intelligenciáról. Akár azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben mindenkinek lesz egy AI asszisztense és ezek komplexek lesznek és gyors változást fognak okozni.

A hallgatói kérdések előtt azzal zárták a beszélgetést a résztvevők, hogy önmagában a tájékozódás luxuscikk és borzasztóan megterhelő mindig azon gondolkozni, hogy mit higgyünk el és mit ne.